25.fejezet-Liam!!

25.rész

*Niall szemszöge*

Liam már tegnap óta ki sem dugja az orrát a szobájából nem beszél senkivel csak dühöng,és dühöng.Zayn és Louis is próbálta meg győzni arról,hogy amit látott az csak hallucináció,de minden hiábavaló volt.Erőt vettem magamon,majd felmentem a lépcsőn egészen Liam ajtajáig.Kopognom felesleges volt,hisz tudtam,hogy tudja,hogy itt vagyok.
-Liam gyere ki beszéljük meg!-reménykedtem benne,hogy nekem sikerül,kicsalni a szobájából.
-Nem megyek ki! Ezen nincs mit megbeszélni láttam amit láttam,és kész!-számítottam erre.
-Jól van,mindjárt ki jössz.-mondtam,és a pincébe siettem.
Igen, tudom amit most tenni fogok az nem szép dolog,és lehet bajom lesz még belőle,de akkor is! Liam a legjobb barátom,és nem hagyom azt,hogy szenvedjen,és éhezzen.
Tegnap,elmentem sétálni,és egy hajléktalannal találkoztam,akinek a nyakába egy tábla volt akasztva ezzel a felirattal:"Csak öljetek már meg!".Úgy gondoltam eleget teszek a kérésen,oda mentem hozzá,majd haza hoztam,és a pincébe zártam.
Amint a pincébe értem ismét láttam azokat a szemeket,neki már tényleg nem volt semmije,és senkije.Sóhajtottam,és egy nagy lendülettel meg ütöttem a falnak esett ennek hatására elájult.
Legalább nem fogja majd tudni mi történik vele.
A hátamra vettem az embert,és meg sem álltam Liam ajtajáig.Nem szóltam semmit,csak a hajléktalan nyakába haraptam pont az ütőeret találtam el,és ebben a pillanatban kivágódott az ajtó. Liam vérben forgó szemével találtam magam szembe,a földre dobtam az embert Liam pedig habozás nélkül neki esett.
Be pillantottam a nyitott ajtón,és szinte minden,az összes bútor,és törékeny holmi széttörve,darabokban a földön volt.
-Most már beszélni fogunk.-közöltem a tényt barátommal.
Ő lassan fel állt az élettelen test mellöl,és a pulcsijába törölte a száját,majd egyenesen a nappaliba indult,követtem.
Gondolom mondanom sem kell,hogy a kanapén üldögélő két srác mennyire meglepődött.
-Mond.-szólalt meg Liam,és lehuppan a kanaéra Louis mellé.
-Figyelj Liam elmondok mindent,de kérlek hallgass végig,és nem szólj közbe.Rendben?-kérdeztem,majd leültem vele szembe.
Ő csak egy biccentéssel jelezte,hogy rendben.
-Figyel,talán nem hiszed el,sőt biztos vagyok benne,hogy nem fogod elhinni.De meg vagy átkozva.-ezen a kijelentésemen hangosan felnevetett.-Hallgass!-szóltam rá.-Azért történik ez veled mert bele szerettél Ninába.De ha minden igaz van egy mágikus erejű tárgy ami képes meg menteni.
-Csak azt nem tudjuk hol van ez az izé..-szólt közbe Louis.
-A lényeg az Liam,hogy nem szabad haragudnod Harryre mert nem csókolta meg Ninát.Azért hiszed ezt mert hallucinálsz ez is az átokkal jár pont úgy ahogy a nyugtalanság,és a rémálmok is.
Liam nem volt hajlandó válaszolni,csak meredt maga elé,mindannyian ezt csináltok mikor ugyan is kivágódott az ajtó,és barátnőm lépett be rajta.
-Niall! Beszéltem Ninával.-mondta miközben még mindig levegőért kapkodott.
-Meg találta a lámpát?-egy halvány reménysugár gyúlt bennem remélve,hogy a barátom minél előbb meggyógyul.
-Nem,de egy csomó emberrel beszélt,és üzeneteket küldött neki.
-Remélem hamar válaszolnak.-szólalt meg a fekete hajú bandatársam,Zayn.
-Liaaam!-kiáltott fel Hel,és azonnal az említett nyakába ugrott.Gondolom eddig nem vette észre,hogy itt van.
Nem voltam benne biztos,hogy ez jó ötlet,mert szerintem az a hajléktalan kevés volt Liamnek,és még többet akar majd.
-Helena ne!-kiáltottam.
-Nyugi Niall nem bántom a barátnődet.-nevetett fel majd el engedte az említett személyt aki mellé ült.
Felsóhajtottam amikor Louis és Zayn telefonja csörögni kezdett.Mindketten fel álltak,majd távoztak a helységből.
-Niall lehoznád a telefonom fel szeretném hívni Ninát.-kérlelt Liam,kicsit haboztam,hogy itt merjem-e hagyni őket,de végül bólintottam,és felmentem a telefonért.
Szerintem már az egész szobát feltúrtam,de nem találom azt a kibaszott telefont.
-Niaaaaaaaaaaaall!!!-Helena.
Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn,és amikor a nappaliba,értam Liam épp barátnőm nyakát nyalogatta.Amint meg pillantottam a szemfogaim egyből rávetettem magam,és minden erőmből a falnak vágtam.
-Helena menny az emeletre,és hívd Ninát!-kiáltottam rá ő pedig habozás nélkül teljesített a kérésem.
Figyeltem ahogy eltűnik a lépcső tetején majd mikor vissza fordultam Liamhez egyenesen nekem ugrott.
-Mondtam,hogy nem bántom a barátnődet,csupán csak meg akartam kóstolni.-szinte köpte a szavakat.
Mind ketten a földön feküdtünk,és egymást próbáltuk legyőzni.Nem is értettem,de Liam állt nyerésre,és túl gyors volt.Már vagy hatodjára vágott a földnek tiszta erejéből mikor megjelent Zayn és Louis.Lefogták Liamet,de semmi haszna nem volt,úgy látszik az átok miatt a kedves,és aranyos vámpír átváltozott egy vérengző szörnyeteggé.Mikor végre egy kicsit magamhoz tértem,és fel álltam,láttam hogy Louis épp a pajzsot próbál körénk emelni.
-Louis ne csináld! Ő még mindig ugyan az a Liam legbelül ha meg ölöd nem lesz jobb,sőt rosszabb lesz!-kiáltásom ki zökkentette,és ez pont elég volt Liamnek,hogy a falnak vágja amire barátom fájdalmasan felnyögött.
Az ajtó kinyílt,és Nina rohant be rajta.
-Ohh..szóval meg jött a kis barátnőm.-mondta Liam.
-Liam fejezd be kérlek!-próbálta meg győzni a lány.
-Lehet,hogy ez a drága Harrydnél beválik,de nálam nem jön be.-lassan közeledett felé.

*Nina szemszöge*
-Nincs semmi köztünk Harryvel.Miért nem vagy képes felfogni?-kiállottam rá.
-Háát...lássuk csak,talán azért mert mielőtt találkoztál velem az Ő barátnője voltál,és ezt valahogy elfelejtetted említeni nekem!-rivallt rám,és szinte azonnal nekem esett volna.
Harry jelent meg a lépcsőn,és Liamre ugrott,majd szinte a szoba minden négyzetcentiméterét bejárták egy másodperc alatt.
-Nézd itt repül a megmentőd.-mondta barátom gúnyosan,és nagy lendülettel csapta Harryt a padlónak mi be is szakadt alatta.
Közelebb hajolt Harryhez,és gúnnyal teli hangon meg szólalt.
-Tudod mit Hazza? Neked adom Ninát mivel olyan jól kijöttök.Nekem ő már nem jelent semmit sem.-direkt lassan mondta a szavakat,hogy biztos meg értsük amit mond.-Szóval Nina végeztünk.-mondta teljes nyugodtan.
Éreztem,hogy a szívem széttörik ahogy ezeket a szavakat kimondta.Lassan fel állt Harry mellöl,és felém tartott.Nem próbáltam meg hátrálni valahol legbelül tudtam,hogy ne fog bántani.
-És akkor most a csinos kis kezedet eltöröm.-mondta teljesen rideg hangon,majd erősen megragadta a csuklóm.
Nem számított arra amit ezután tettem.A szabad kezemet a tarkójára tettem,és majd közelebb húztam magamhoz,majd minden erőmet belé vezettem,ő pedig a földre esett,és el terült.Nem akartam ilyen durva lenni,de nem hagyhattam,hogy a többieknek,baja essen.
Körbe néztem a mindenki a földön hevert,nem tudtam hol tartják a vérkészletet ezért Zayn felé siettem.
-Zayn!Zayn!-szólongattam-Hol a vér?-kérdeztem mire lépcső aljára mutatott.
-Helena gyere le!-kiáltottam barátnőmnek aki azonnal le sietett.
-Niall!-esett kétségbe mikor meglátta a földön fekvő barátját.
idő közben kitapogattam a kis ajtót,majd a hűtőládából elővettem néhány tasak vért,és vissza mentem.Zayn,és Louis eszméletüknél voltak,de nagyon gyengék voltak.A kezükbe nyomtam egy-egy tasakot majd Helnek is adtam egyet aki azonnal Niallbe próbálta tömni.
Harryhez siettem,majd a fejét az ölembe tettem,és kis pofozgatás után kinyitotta a szemét.Nem szóltam hozzá csak azt a kis csövet raktam a szájába,és reménykedtem benne,hogy helyre jön.Lassan szürcsölte a tasak utolsó cseppjeit is,de még mindig kába volt.Zayn és Louis már sokkal jobban voltak ezért hoztak még vért.
Már fogalmam sincs hányadik tasakot tömtem Harrybe mikor hirtelen fel pattant,majd védelmezően elém állt.
-Harry most már nincs semmi gond.-kezemet a vállára tettem.-Liam alszik,nem fog felkelni egyhamar ez teljesen biztos.-nyugtattam meg.
-Sajnálom.-csak ennyit mondott,majd erős karjait éreztem a derekamon,és szorosan magához ölelt.-Sajnálom,hogy nem tudtalak megvédeni.-suttogta.
-Harry semmi gond most már minden rendben lesz.-biztattam majd a többiek felé néztem.
Zayn és Louis Liamet nézte,míg Niall barátnőmet vigasztalta,és szorosan a karjai közé zárta őt.
Minél előbb meg kell találnom a lámpát.Amint hazaérek felkutatom anya többi könyvét,azokat amiket anya a naplójába írt.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész,és bocsi a névváltoztatás miatt,de az a név már egyáltalán nem illett a bloghoz.
Nina♥xoxo

24.fejezet-Lássunk munkához!

24.rész

Reggel a telefonom keltett fél 7 kor,ugyan is 8-ra kell beérnem.Semmi kedvem nem volt kikelni a pihe puha ágyamból,de tudtam,hogy muszáj.Vergődtem még egy kicsit,de után Gibson a párnámon ugrált remélve hogy kikelek,és sajnos elérte amit akart.Kigurultam az ágyból,majd négykézláb a fürdőmbe mentem.Megkapaszkodtam a csapban majd beléptem a zuhany alá,a hideg víz sokat segített,és kezdtem felébredni.Mikor végezte magam köré csavartam egy törölközőt,és fogat mostam,kifésültem a hajam,majd mikor mindennel elkészültem vissza mentem a szobámba.felkaptam egy fehérneműt,és a szekrényem elé álltam.Próbáltam valami olyat keresni ami nem túl hivatalos még is kényelmes.Hossza keresgélés után megtaláltam azt amit kerestem.

Lementem a lépcsőn,és Gibsonnak enni adtam.Össze szedtem a papírjaimat,és Gibson cuccait,meg pár személyes holmit amit majd el tudok rakni,és szükségem lesz rá az irodában.Mivel drága bátyámnak két kocsija van,el vittem az ezüst merciét. Úgy sem haragszik meg,hátra pakoltam a cuccokat,majd beültem a kormány mögé,Gibson a háttámla szélére leült,és nézte az utat.
Kicsit izgultam,nem csak azért,mert félek hogy elrontok valamit hanem,hogy egyáltalán megtalálom-e lámpát.Remélem a többiek tudtam beszélni Liammel,és meg győzni arról,hogy semmi nem történt köztünk.
A rádió halkan szól,mivel még nem reggeliztem,úgy döntöttem legalább egy forrócsokit le erőltetek a torkomon.Leparkoltam a Starbucks előtt,és bementem kértem egy forrócsokit,és már vezettem is tovább.

Szívem nagyot dobbant amikor leparkoltam az emeletes épület előtt.Ott ahol dolgozni fogok.
Össze szedtem a cuccomat,Gibson a vállamra ül míg én gondosan bezártam a kocsit.Belépve az épületbe egyből a recepciót céloztam meg.Lassan sétáltam a recepciós nő felé,40 év körül festett szőke hajú nő volt kedves mosollyal az arcán amit én viszonoztam.
-Jó napot! Lenne olyan kedves,hogy megmondja nekem merre találom Mr.Bennett irodáját?-kérdeztem,kedvesen bár nem erősségem ez a hivatalos beszéd,sosem volt az.
-Persze kedves.Tizedik emelet,és ott egyenesen előre.-mondta kedvesen,és a lift felé mutatott.
-Köszönöm.-már mentem volna a lift felé,de nem engedett.
-Bocsásson meg Ms.???
-Grand,de szólítson Ninának kérem.
-Rendben,te pedig nyugodtan hívj Emilynek.-mosolygott.-Ugye te vagy az aki a nyomozó irodában fog dolgozni?-kíváncsiskodott.
-Igen,legalább is remélem.-nevettem.
-Akkor ne várad a főnököt,siess.-unszolt.
-Rendben köszönöm a segítséget Emily.-mosolyogtam és már mentem is.
-Sok sikert Nina.-szólt még utána utoljára.
Beszálltam a liftbe,és meg nyomtam a gombot.A liftben volt egy tükör amiben alaposan meg néztem magam,és feltűnt,hogy Emily nem vette észre Gibsont vagy csak nem akarta,nem tudom,de nincs is időm ezen gondolkodni ugyan is meg érkeztem.
Mikor kiszálltam a liftből tőlem nem messze egy nagy fekete ajtó volt,és előtte pedig egy velem egykorú lány ült,oda mentem hozzá.
-Elnézést,bocsánat Nina Grand vagyok,és...
-Ó,igen.Szia,a főnök már várt menny csak be.-biccentett az ajtó felé.
-Köszi.-mondtam,és már bent is voltam.
Az iroda hatalmas volt az egyik fal ami a városra néz üvegből volt.A falak fehérre voltak festve,és a padlón vérvörös szőnyeg volt.Az asztal fából készül,és feketére volt festve az asztal előtt lévő két szék bőrből készült.A falakon szebbnél szebb festmények lógtak.
Mr.Bennett az üveg fal előtt állt,és nézte a várost.Viszont mikor becsuktam az ajtót megfordult,és velem szemben állt.
-Jó Reggel Mr.Bennett.-köszöntem illedelmesen.
-Jó reggelt Ms.Grand. Örülök,hogy itt vagy na,de nem akarlak feltartani,a nyolcadik emeleten lesz az irodád baloldalt a harmadik ajtó.A van pár kitöltendő papír azokat töltse ki,és hozza vissza Bettynek.Jó munkát Ms. Grand.-mondta majd az ajtóra mutatott.
Nem szóltam semmit csak kiléptem az ajtón köszöntem Bettynek,és ismét a liftbe szálltam majd a nyolcadikon ki,és kerestem az irodám.

Amint beléptem már imádtam,leültem a székre,és kipakoltam a cuccom.Ahogy a főnök mondta a papírok ott voltak az asztalomon,és egy cetli amire az volt írva,hogy elviszik az asztali gépet,és egy laptopot kapok,hogy ha utazok tudjam vinni magammal.Amint végig olvastam kopogtak.
-Tessék!-szóltam ki.
-Jó napot Ms.Grand a laptopot hoztam,és a gépet viszem.-nevetett az idős bácsi.
-Köszönöm.-és már el is tűnt.
Vissza mentem az asztalhoz,és neki láttam a papíroknak.

Két óra múlva végre végeztem.Bekapcsoltam a laptopot,és a nagy szekrényhez mentem.Kivettem egy mappát amiben hasonló nyomozók,és segítőkész emberek vannak.Szó szerint az világ minden tájáról,nem haboztam mindenkinek írtam akinek tudtam,és meg volt adva az elérhetősége.Ezzel a napom is gyorsan el ment,már fél 4 volt,ezért fel vittem Bettynek a papírokat.Próbáltam segítséget kérni hátha tud valamit,de éppen telefonált,és nem ért rá.Vissza mentem az irodámba,és mivel már nem volt semmi dolgom csak vártam az e-mail-t valakitől úgy döntöttem felhívom Helenát.
-Nina!-köszönt szokásához híven majd kicsattanó boldogsággal.
-Szia.-nevettem
-Na mi van hiányzom? Uncsi a munka mi?-nevetett.
-Igen hiányozol,és kicsit,de mindjárt mehetek haza.
-Akkor jó.
-Igazából azért hívtalak,hogy voltál-e a srácoknál,és tudsz-e valamit Liamről?-reménykedtem benne,hogy tud valamit,és elmondja.
-Igen voltam,és hát...Liam,nem jött ki a szobájából,de ébren volt.
-De ha nem jött ki honnan veszed,hogy fent volt?-ennek semmi értelmen nem volt.
-Igaz nem jött ki,de hallottuk,hogy épp tör és zúz meg szitkozódik.
-De miért nem történt semmi.
-Niall próbált vele beszélni,és azt mondta meg öli Harryt mert megpróbált megcsókolni vagyis egész pontosan meg csókolt.
-De ez nem igaz!
-Tudom,és nyugodj le! Szerintem hallucinált. 
-Nincs már sok időm,minél előbb meg kell találnom azt a nyamvadt lámpát!
-Figyel te csak ne idegeskedj,próbálj meg meg nyugodni,és a lámpával foglalkozz.Liamet pedig bízd ránk.Értve?
-Értve.-utálom ha igaza van.-Haza megyek,és alszok egy nagyon.
-Helyes,szólj ha van valami,és is szólni fogok.Szia.-barátnőm bontotta a vonalat.

Sziasztok,remélem nem gond hogy megváltoztattam a blog nevét.Szerintem ez sokkal jobban illik hozzá mint a másik,esetleg ha valaki nem érti miért ez a neve akkor előbb utóbb ki fog derülni csak győzzétek kivárni :D
Nina♥xoxo

23.fejezet-Ti mondjátok el neki...

23.rész

*Liam szemszöge*

Nem hiszem el,hogy ebben a házban már aludni sem lehet.De most komolyan,kellett nekem Harry szobája melletti szobát választanom.Legalább lehetnének halkabbak.Itt nevetgélnek meg kiabálnak,hogy "igeen" istenem máshol nem tudnák csinálni?!
Nagy nehezen erőt vettem magamon,és ki keltem az ágyamból,gondolom mondanom sem kell mennyire hívogatónak tűnt a pihe puha ágyam.Át cammogtam a mellettem lévő szoba ajtajához,már épp benyitottam volna mikor nyávogást hallottam magam mellől.Le néztem,és a lábam mellett Gibson nézett rám nagy kék szemeivel.Furcsállottam a dolgot,és megint meg hallottam a nevetést.A nevetés...nem Emmáé volt hanem Nináé.
Egy határozott mozdulattal vágtam ki az ajtót mit sem törődve a fallal vagy éppen magával az ajtóval.A szobában sötét volt,nem láttam semmit,de az ajtón át beszűrődő fénynek köszönhetően jól lehetett látni Harryt és a barátnőmet,egymás karjaiba voltak belegabalyodva,és a szoba közepén ölelkeztek.Mondanom sem kell a méreg el öntött,csodáltam,hogy nem vettek észre.

Harry el engedte Ninát ,majd mélyen a szemébe nézett,és közelebb hajolt hozzá.Most volt túl sok nekem ez az egész.Támadni akartam azt akartam,hogy Harry szenvedjen,de nem tehettem mert hozzá ért a barátnőmhöz őt viszont eszem ágába sem volt bántani.így maradt a "b" terv.
-Styles ha meg mered csókolni kinyírlak!-mondtam határozottan,és olyan éllel a hangomban ami engem is meglepett.

*Nina szemszöge*
A hang hallatán egyből meg fordultam nagy mosollyal az arcomon,és egyből Liamhez siettem.De tőle párlépésre meg álltam ugyan is egy vérfagyasztó kiáltást hallottam. Átnéztem a vállam fölött,és Harry a földön feküdt,és kínok közt vergődött.Egyből rájöttem,hogy Liam másképp fogta fel a helyzetet mint ahogy az valójában történt.
-Liam állj le megfogod ölni!-kiáltottam rá,de mintha meg sem hallotta volna.-Hagyd abba!-minden próbálkozásom hiábavaló volt.
Nem tudtam mit tegyek. Harryhez nem érhettem ugyan is akkor én is ugyan olyan kiabálásba törnék ki mint ő vagy még rosszabb.Meg éreztem,hogy valami a vállamra ugrik,Gibson. Idegesen toporgott a vállamon próbált segíteni.Vettem egy nagy levegőt,és meg nyitottam az érzékeimet. Gibson követte a példám,kezemet óvatosan Liam vállára tettem,és mit sem törődve a rémálom áramlataival nagy mennyiségű álom energiával kiütöttem,vagy is pontosabban el altattam,és ennek hatására el terült a földön.Nem akartam vele ezt tenni,de az utóbbi időben nagyon sokat tanulmányoztam anya naplóját,és kisebb,nagyobb technikákat megtanultam kezelni.
Fellélegezhettem,de eszembe jutott Harry,gyorsan az említett személy felé pillantottam mikor megláttam,hogy ő is a földön fekszik,és mozdulatlan.Nem akartam a legrosszabbra gondolni,ezért minden bátorságom össze szedtem,és meg néztem az álom nyomait.
Nagyon kimerült,de semmi komoly,rémálmai lesznek,de azokban tudok neki segíteni.
Oda szaladtam hozzá,majd mellé térdeltem,és próbáltam fel kelteni. Gibson a segítségemre sietett,és a farkával piszkálni kezdte Harry orrát mire az említett személy egy nagy tüsszentés után fel ült.A kis cica úgy meg ijedt hogy a vállamra ugrott majd a nyakamhoz bújt.
-Jól vagy ?-kérdeztem majd segítettem neki fel állni,és az ágyra feküdt.
-Igen,csak a fejem..-mondta majd az említett testrészt fogta.
-Itt meg mi történt?-kérdezte Zayn,és Louis egyszerre.
-Majd elmondom,csak egy perc.-intettem le őket.
Gibsonra bíztam a dolgot,ő pedig ügyesen Harry fejére ugrott dorombolt párat,és a fiú már aludt is.
-Louis,Zayn segítsetek áthozni Liamet a saját szobájába.-adtam ki az utasítást amit ők teljesíttek.
Gibson előre szaladt,és kinyitotta az ajtót,ami nem volt nehéz mivel résnyire nyitva volt.A fiúk lerakták az ágyra alvó barátjukat,és miután lementünk a nappaliba nekikezdtem a hosszas mesélésnek...
-És hol van az a lámpa?-kérdezte Niall,igen ők már a nappaliban vártak.
-Ezt kell kiderítenem.
-Liam tudja már,hogy meg van átkozva?-Louis
-Nem,és azt szeretném ha tőletek tudná meg,és még van itt valami..
-Micsoda?-kíváncsiskodott Zayn.
-Liam nem kísérhet el az útra.Az a szabály az ügyfél nem szól bele hogy dolgozom,és ez azt is jelenti,hogy nem jöhet velem meg keresni a tárgyat.-magyaráztam.
-De miért mi mondjuk meg neki?-Louis.
-Mert ti a barátai vagytok rám meg amúgy is haragszik.-közöltem az egyszerű tényt.
-Jó,de egyedül nem mehetsz.-erősködött Zayn.
-De még azt sem tudom hova kell menni,lehet itt van Londonba,vagy lehet 6 vagy több országba kell lemennem mire megtalálom a lámpát.Holnap megyek,az irodába,és már kezdek is neki.-magyaráztam.-De most mennem kell,apával beszélek,és a maradék cuccomat haza hozzuk Braddel.
-Várj,mikor fognak fel ébredni?-Niall.
-Liam szerintem holnap,de Harryt elég erősen kiütötte Gibson,hogy segítsen elűzni a rossz álmait amit Liam okozott neki,szóval talán 3 nap múlva.
-Amint meg tudtál valamit a lámpáról,azonnal szólj.-kérleltek.
-Ez lesz az első dolgom.-mondtam majd meg öleltem őket,és már mentem is haza.

**********************

Mikor haza,értem Brad épp a konyhában volt,és macska kaját pakolt.Jobban körbe néztem,és cica játékok is voltak,kis tál,csipogó,alvópárna minden.

-Látom el akarod kényeztetni Gibsont.-mondtam nevetve.

-Semmi ilyesmire ne gondolj.-nevetett velem,majd egy kis tálba rakott Gibsonnak enni,és inni.A kis állat örömmel fogatta mivel a vállamon ugrándozott,majd le ugrott,és neki kezdett az evésnek.

-Brad képzeld fel vettek vagy is hát mehetek dolgoz mint magán nyomozó.-villantottam egy 1000 w mosolyt.

-Gratulálok pandaa.-ölelt magához jó szorosan.

-Holnap kezdek,és mióta vagyok én panda?-értetlenkedtem.

-Tudod kiskorodban mindig így hívtalak mert egyszer kaptál egy panda jelmezt,és szinte mindig abban mászkáltál.-nevetett.

-Jó ezt nem tudtam-nevettem ismét vele.-De szedd össze magad mert el kell mennünk apuhoz,a papírjaimért,és a többi cuccomért amit nem hoztál el nekem.-mondtam majd felvettem a fehér conves cipőm,és már indultunk is. Gibson a vállamra ugrott,és már mentünk is apához. Brad kocsijában szólt a zene ami kicsit sem zavart,egész úton nem beszéltünk csak néztünk ki a szélvédőn.

Apa mind kettőnket egy nagy öleléssel fogadott,míg apa és Brad lent beszélgettek,én felmentem a szobámba,és össze szedtem a maradék cuccom.

-Braad véletlenül,se emeld meg a segged,és ne segíts nekem!-kiáltottam le neki.

-Jól van na csak ne kiabálj megyek máár!-kiáltott vissza,és már vitte is le a dobozokat.Lefutott a lépcsőn úgy,hogy egy doboz sem esett le,nem is értem miért lepődöm meg ezen.Hisz vámpír.

-Szia apa.-mondtam,és a nyakába ugrott.

-Ezeket itt ne hagyd.-nyomta a kezembe az össze iratom,és adott egy puszit a fejemre.

-Köszi-pusziltam meg,és már mentünk is.

Az út ismét csendben telt,és mikor meg érkeztünk azonnal a dobozoknak estem,és pakoltam.Éjfélre kész is lettem,majd mint egy élőhalott dőltem be az ágyba,ugyan is holnap dolgoznom kell.

Na ismét hoztam egy részt remélem mindenki tetszését elnyerte,ha nem hát ez van sajnálom.

Nina♥xoxo

22.fejezet.-Nyomozói iroda.

22.rész

Körülbelül éjfélre értünk haza a buliról.Nem azért,mert rossz volt a hangulat,hanem,mert már mindenki túlzottan jól érezte magát.Most kb hajnali 2 óra van,és nem tudok aludni.Vagy is tudnék,de mégsem. Liam itt alszik mellettem,és épp rosszat álmodik.Ez pedig nem hagy engem,igaza van anyának nem tudok mások mellett aludni.Próbáltam megnyugtatni Liamet,de semmi.Sóhajtottam egyet,és próbáltam átkapcsolni az álomfény érzékelésemre.Kezemet óvatosan a homlokára tettem,de azonnal megbántam.Borzasztó rémálma volt,igaz nem láttam mi az,de éreztem,és már én is féltem.Éreztem,hogy valami az ölembe esett,és ijedten kaptam oda a fejem,de rájöttem,hogy csak Gibson az.Segíteni akartam Liamnek,de nem tudtam,hogy hogyan,ezért még egyszer a homlokára raktam a kezem.Ismét az az ijesztő,és horrorisztikus hullám csapott meg,de Gibson a bal kezem alá bújt,és..mintha ő is segíteni akarna.Már nem féltem annyira,ezért kinyitottam a szemem,és megnéztem Liam álomfény lenyomatait.Olyan furcsa volt,nem olyan mint Bard nyomai,mintha valami..DNS hiba vagy torzulás lenne.Valahonnan ismerősnek tűnt ez az egész,fel keltem az ágból,és a szekrényem felé sétáltam,kinyitottam az ajtót,és a szekrény hátuljából elővettem anya naplóját.Újból olvasgatni kezdtem..
" Az első nyugtalanságot okoz.
A második rémálmok,és hallucinációk.
A harmadik előbb tébolyt s aztán halált hoz."
-Jaj,ne..mit tettem...-suttogtam a sötétben majd az alvó barátomat néztem.

*******

-Nina nyugodj már meg!-próbált nyugtatni Helena nem sok sikerrel.

-De tönkre tettem az életét!-nem hiszem,miért nem képes felfogni.

-Na akkor most kezdjük el elölről szépe nyugodtam.Oké?-bólintottam.

Körbe néztem a szobámban,majd vettem egy nagy levegőt,és remegve kifújtam.

-Este mikor haza értünk nem tudtam aludni,de nem azért mert nem voltam álmos hanem azért mert Liam mellettem aludt,és rosszat álmodott.Úgy gondoltam tudok neki segíteni,de tévedtem.Gibson is próbált segíteni,és sikerült is valamire rájönnöm.Anya naplójában az volt benne hogy akit szeretek arra az emberre egy "átok" fog szállni.

-És te el hiszed ezt az átok dolgot?-vágott közbe Hel.

-Had fejezzem be.Vagy tudod mit olvasd el te.-mondtam majd elővettem a naplót,és a kezébe nyomtam.

Vártam párpercet,hogy el olvassa,és értelmezze a dolgokat.

-Oké,értem,de azt írja hogy elsőnek nyugtalan lesz az a bizonyos személy.Szerinted Liam nyugtalan?Vagy szerinted hallucinációk gyötrik?-ezen elgondolkodtam.

-Nem tudom,többet van a fiúkkal talán ők tudnának nekem segíteni.-támadt ez az ötletem.

-Niall azt mondta,hogy vele beszél a legtöbbet,de mostanában inkább Harryvel beszél,mert látja rajta,hogy valami nincs rendben,de Harry nem beszél róla senkinek.-ez remek.Pont Harry,miért nem lehet Niall?

-Hát ez fantasztikus...-"örvendeztem".

-Csak így tudhatod meg,hogy ez csak egy kósza rémálom volt vagy az átok.-Helenának igaza van.Meg kell tennem...-Na öltözz,és mennyünk.-pattant föl majd a szekrényemhez ment,és nekem keresett valami ruhát.

Én felkeltem,és bementem a fürdőbe,majd elvégeztem a teendőimet.Megfürödtem,fogat mostam,megfésülködtem,és visszamentem a szobámba.Az ágyam a ruhák hevertek amiket barátnőm választott nekem,ő maga pedig az ágyon ült törökülésbe,és Gibsont simogatta.Fölkapkodtam magamra a ruhákat,és lófarokba kötöttem a hajam.

Írtam Bradnek egy levelet amit az asztalra tettem,és már mentünk is.Mikor be akartam csukni az ajtót valami nehezet éreztem a vállamon,Gibson ült ott.
-Gibson te is jössz?-mosolygott barátnőm amit a kis állatka ugrándozással köszönt meg.
Az úton nem beszélgettünk túl sokat,inkább csak agyaltunk,hogy mi is lesz most.Mikor meg érkeztünk közel mentem a csengőhöz,és Gibson meg nyomta azt.Olyan ügyes cica,pedig nem is tanítottam neki semmit.
Louis nyitott ajtót eléggé kómás fejjel,szegény biztos nagyon kiütötte magát.
-Sziasztok.Gyertek-mondta majd arrébb állt az ajtóból,hogy mi is bemenjünk.
Mi egy-egy puszival köszöntünk neki,majd mikor beértünk a nappaliba,Zayn a kanapén volt elterülve,és a fejét fogta,Louis is mellé feküdt,ugyan is ki volt húzva a kanapé.A lépcső felé néztem ahonnan Niall ugrándozott le vidáman.
-Hát neked mitől van ilyen jó kedved?-kérdeztem mert vigyorgott mint a tejbe tök.
-Hogy mitől? Meg mutassam?-kérdezte közben még mindig ott volt az arcán az a levakarhatatlan vigyor.
Bólintottam mire mellém ugrál,és az előtte álló barátnőmet meg csókolta.Mondanom sem kell,hogy mennyire meglepődtem.A szám "o" alakot formált,és csak lestem ahogy Loui is,és Zayn is.
-Igen pontosan ezért voltam ilyen vidám.-mondta egy nagy mosollyal a szőke srác,és kézen fogta barátnőmet.
-Örülök nektek,sokáig.-mondtam majd nyomtam ind kettejüknek egy cuppanóst.-Niall ha valaha megmered bántani a barátnőmet lassú,és fájdalmas halálod lesz.-mondtam ,és közben ujjammal bökdöstem a mellkasát.
-Eszem ágába sincs ilyesmi.-mondta majd védelmezően maga elé emelte a kezeit.
Megforgattam a szemem,és az emeletre siettem,de aztán vissza fordultam.
-Srácok,itt van Emma?-kérdeztem,és reméltem a válasz nem lesz.
-Nincs este haza ment mert,ma valami fontos dolga van.-motyogta Zayn a párna alól.
-Köszi Zayn imádlak.-mondtam majd vissza mentem az emeletre.
Meg kerestem Harry szobáját,és..hát meg álltam az ajtóban.Nem tudtam kopogjak-e vagy inkább csak nyissak be.Ez fontos úgyhogy benyitok!
Óvatosan kinyitottam az ajtót,és láttam hogy a szobában halvány fény van ami a félig leengedett redőnynek köszönhető.A beszűrődő fény halványan meg világította az arcát,olyan békésen aludt.Le ültem mellé és csak néztem,hirtelen minden emlék be villant amiket együtt csináltunk,az első csók a parton.
Hirtelen egy erős kezet,éreztem a derekamon,és már Harry mellett feküdtem aki a derekamat ölelte.
-H-harry..-próbáltam valami értelmeset kinyögni,de nem nagyon jött össze.
Harry nem válaszolt csak szorosabban ölelt,és fejér a mellkasomra hajtotta.Nem tudom miért,de egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem a fürtjeivel játszani,simogattam,és csavargattam a puha fürtöket.Lassan felemelte a fejét,és a szemembe nézett.
-Harry kérlek segíts nekem.-nyögtem ki nagy nehezen,de meg is lepődtem,hogy kibírtam mondani ennyit.
-Mond mit szeretnél?-suttogta a fülembe.
-L-liam ny-nyugtalan volt mikor b-beszéltetek?-igen ez a mondat nehezebb volt.
Sóhajtott egyet,és fel ült.
-Furcsán viselkedett,de igen nyugtalan volt.-mondta majd ismét felém fordult.
-Azt hiszem miattam van..-mondtam,de amint láttam Harry értetlen fejét el kezdtem magyarázni.-Van egy átok,akit szeretek arra az emberre valamiféle átok száll,és csak egy különös tárgyal lehet meg gyógyítani.-meséltem neki.
-Akkor Liam meglett átkozva?
-Igen..-mondtam,és lehajtottam a fejem.-Annyira sajnálom,most tönkre fogom tenni a bandát,és Liam életét is.-szipogtam,és a könnyeimet törölgettem.
-Hé,hé ne sírj. Nina meg oldjuk.-mondta majd szorosan magához húzott,és átölelt.

Nem tudom miért,de olyan jó volt meg ölelni,és ismét beszívni az illatát,hittem neki.Lassan el húzódott tőlem majd a két tenyere közé fogta az arcom,és a szemembe nézett.

-Ha segítség kell csak nekem szólj.Rendben?-kérdezte.Bólintottam,mert egy hang nem jött ki a torkomon.

Az arca egyre közelebb került az enyémhez,éreztem a mentolos leheletét az arcomon,és meg csörrent a telefonom.egyből hátrább húzódtam majd fel vettem a készüléket.

-Szia apa.-üdvözöltem.

-Nina! Képzel meg jött a levél.-örvendezett.

-Milyen levél?

-Nyomozói iroda, felvettek kicsim.

-Igeeen!-kiáltottam,és ugráltam örömömben.-Köszi apu majd megyek este,és beszélünk Szia!-bontottam a vonalat.

-Hazza fel vetteeeek!-kiáltottam,és a nyakába ugrottam.Ő meg pörgetett a levegőbe majd ő is nevetett velem.

Hellóka!
Meghoztam az új részt,remélem mindenkinek tetszeni fog és köszi a kommenteket,és légyszi ne higyjétek azt hogy bunkó vagyok csak valamit el állítottam,és nem tudok válaszolni a komikra! Bocsííí! 

Jó olvasást!
Nina!♥xoxo

21.fejezet-Meglepetés...♥

21.rész

Reggel mikor kinyitottam a szemem,nem igazán volt kedven fel kelni.Próbáltam vissza aludni,de nem igazán akart sikerülni.Elgondolkodtam azon,hogy mostanában mi is történt...Egy hét telt el,nem számítottam rá,hogy ilyen mozgalmas lesz az életem,de hát mint mind tudjuk az élet tartogat számunkra meglepetéseket.Csak feküdtem,és a plafont bámultam.Az első nap a suliban meg ismertem Helenát,ő tűnt a legrendesebbnek,és mivel új életet akartam kezdni örültem neki.Igazából nem is ismertem senki mást,és mások sem nyitottak felém.aztán jött az edző terem,igen ott ismerkedtem meg Harryvel. Már akkor tetszett,de próbáltam elnyomni ezt az érzést,minden próbálkozásom hiába való volt.Rendes srácnak tűnt,tetszett a gyönyörű zöld szeme,és nem tagadom a fürtjei is nagyon tetszettek.Aztán el vitt magához,ott aludtam,majd el vitt randira.El mondta,hogy híres ami nekem nem kis meglepetést okozott.Sosem szerettem a nagy felhajtást,és nem szerettem a középpontban lenni.El szaladtam,majd rá pár napra be akart mutatni a barátainak,de mielőtt el indultam volna kicsit összekaptunk,és engem elraboltak.Most itt vagyok annak a személynek a házában aki elrabolt,de mint utóbb kiderült ez a személy a bátyám volt.Itt vett az életem egy 180°-os fordulatot,ugyan is Harry nem mondott el mindent. Brad a bátyám vámpír,nem is tudtam idáig hogy léteznek vámpírok.Van egy vámpír tanács akik engem akarnak átváltoztatni,mivel valami különleges képességem van.Kétségbe voltam esve el akartam szökni,és itt jött a képbe Liam.Liam biztosított róla,hogy megment,és én hittem neki,meg bíztam benne,csak azzal nem számoltam hogy ő is benne van abban a bandában amiben Harry. Mikor el vitt a barátaihoz,és meg láttam Őt a szívem szakadt meg.Azt hittem fontos voltam neki,de nem is érdekelte mi van velem,talált mást akit az ujja köré csavart.Talán így volt a legjobb,ki tudja?! Mert én biztos nem! Aztán egy elmebeteg vagy fogalmam sincs ki meg akart ölni,de Liam megmentett.Az életem továbbra is zajlott....
Ebből az elmélyült,és nagyon fontos gondolkodásból a telefonom zökkentett ki.
-Halló?-szóltam bele kómásan.
-Szia kicsim! Bocsi nem tudtam hogy még alszol.-hallottam azt a hangot ami mindig mosolyt csal az arcomra.
-Nem aludtam,csak..pihentem.-mondtam egy ásítás kíséretében.
-Hoztam neked valamit.Kérlek nyisd ki az ablakod.
-Miért nyissam ki az ablakot?-kérdeztem,de közben kinyitottam az ablakot.
-Mert itt jobban szeretek közlekedni.-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.Megfordultam,és Liam állt előttem egy dobozzal a kezében.-Gondoltam kellene neked egy kis segítség ezzel az álomfejtős akármivel...ezt hoztam neked segítséget.-át nyújtotta a dobozt.
Nem tudtam mire vélni,leültem az ágyamra,majd levettem a doboz tetejét.
Egy kis cica bújt elő a dobozból.

Szürke színű volt a szőre,és zöldeskék szemei csak úgy csillogtak mikor a napsugarai megvilágították őket.
-Köszönöm!-ugrottam Liam nyakába,és egy hosszú csókot nyomta ajkaira.
-Örülök hogy tetszik.-mondta mosolyogva majd vissza ültünk az ágyamra.A kis cicát a kezembe fogtam és egy puszit nyomtam a picike orrára.Letettem közénk,és simogatni kezdtem a kis állatot.
-És tudod már mi lesz a neve?-kérdezte Li kíváncsian.
-Hm...még nem tudom,de....-aztán hirtelen beugrott.-Gibson!-mondtam hirtelen mire Liam,és a kis cica is ugrottak egyet.Csak nevettem rajtuk.
-Gibson? Ez a név meg honnan jött?
-Tudod régebben olvastam egy könyvet amiben benne volt egy porcica akinek 6 lába volt,és 4 szem,és az volt a neve,hogy Gibson. Ő is ilyen segítő kis állatka volt.-mondtam el gyorsan egy szuszra mindent.
-Rendben ha te az szeretnéd akkor legyen Gibson.-Liam felvette Gibsont,és az arca elé tartottam.-Na kis haver tetszik neked a Gibson név?-kérdezte a cicát,akinek látszólag tetszik a név mivel elkezdett ugrándozni.
-Ezek szerint igen.-mondtuk egyszerre.
-Nina lenne kedved este eljönni Helenával,és velünk egy buliba?-kérdezte reménykedve.
-Háát...mit gondolsz Gibson el mennyek?-fordultam a kis cicusom felé. Gibson nem válaszolt csak ugrándozni kezdett.
-Szóval jöttök.-nevetett Liam.-Akkor megyek is majd jövünk értetek.-mondta majd egy hosszú,és édes csókot hagyott ajkaimon,és már el is tűnt.

******

-Braaad!!-kiabáltam a konyhából.

-Mi van máár??!!-érkezett meg az előbb említett személy.

-Mi a szent szarért nem tudod a koszos alsódat a szennyesbe dobni?!-mondtam,és hozzávágtam a alsóját.
-Mert most mennyek el a fürdőbe??-kérdezte,mintha ez olyan nagy munkával járna.
-Igen,te nagy okos fél perc sem kell de már ki is dobod,és vissza érsz,nekem kellene nyafognom,de nem teszem.-mondtam,és szúrós szemekkel néztem rá.
-Mi az ott mögötted?-mutatott a hátam mögött lévő konyhapultra.Meg fordultam,és Gibsont pillantottam meg.
-Ő Gibson a cicám.-mondtam büszkén,és felkaptam az állatot.
-Mióta is van neked macskád?-kérdezősködött a bátyám.
-Amióta Liamtől kaptam egyet.Az az ma reggel óta.Tudod Gibson egy "segítő" cica.
-Segítő cica?-értetlenül nézett rám.
-Állítólag segít kezelni az álomfényfejtő tehetségemet.-mondtam majd bátyám felé nyújtottam a kis állatot.
-Hát akkor szia Gibson,üdv itthon.-köszöntötte,és meg vakarta az álla alatt,amit Gibson dorombolással köszönt meg.
Kerestem egy kis tálat amibe töltöttem tejet,majd leraktam a földre. Gibson kiugrott Brad kezéből,és egyből lefetyelni kezdte a tejet.Fel szaladtam az emeletre a telefonomért,és már hívtam is Helenát.
-Szia csajszííí!-köszönt bele mint mindig vidáman.
-Szióka!-nevettem-Mit szólnál egy bulihoz?-tértem a lényegre.
-Mikor? Hol?
-Ma este,és nem tudom.
-Kivel megyünk?
-Liam,és a többiek.
-Okés akkor majd 8-ra megyek hozzátok.
-Rendben van.-már épp bontani akartam a vonalat mikor még meg szólalt.
-Hé,biztos jó ötlet ez? Már mint úgy értem Harry is és a barátnője is ott lesz szerintem.Biztos vagy benne hogy ez menne neked?-jogos,és teljesen igaza van. 
-Erre még nem is gondoltam...
-Figyelj szer...
-Nem!-vágtam közbe.-Akkor is elmegyek engem már nem érdekel Styles.Liamet szeretem,és kész!-szögeztem le a tényt.
-Jól van hiszek neked,de azért a fejemet nem kellene leharapni.-nevetett a telefonba minek hatására nekem is nevetnem kellett.
-Jó oké bocsi.
-Semmi gond akkor 8-ra megyek. Szia
-Szia!-bontottam a vonalat.
Ledőltem az ágyra,és a gondolataim egyből vissza terelődtek a reggeli témára.Az első és legfontosabb dolog,hogy meg kell találnom az Égő Lámpát.Aztán azt az embert akinek segítenem kell.Sóhajtottam majd kimásztam az ágyból,és felhívtam aput.
-Nina!-örült.
-Szia.-köszöntem nevetve.
-Mind kicsim mit szeretnél?
-Apa nincs kedved eljönni egy kicsit hozzám,és a fiadhoz?-féltem a válaszától,de tudtam,hogy meg fogja érteni mind azt ami most történik.Hosszas hallgatás után megszólalt.
-10 perc és ott vagyok. Szia!-
-Szia! köszöntem el de tudtam,hogy ,ár nem hallja mert a s telefonban a sípoló hang jelezte,hogy apu letette.
Leszaladtam a konyhába reménykedve,hogy Brad még mindig Gibsont nyúzza.Mikor leértem csak annyit láttam hogy Gibson a vállamra ugrik,és szorosan a nyakamnak dörgölődzik. Brad pedig az asztal alól másik elő.
-Hé,hugi nem látta Gib...ááááúú-igen ennyire ügyes is csak ő lehet bevágja a fejét az asztalba.Csak nevetni tudtam,és látszólag Gibsonnak is tetszett mert ugrálni kezdett a vállamon.
-Brad apa átjön.-közöltem vele a tényt.
-Tessék?-a nevetés helyett kétségbeesés látszódott az arcán.
-Apa átjön 10 perc múlva.-ismételtem magam-Valami van amiről nem tudok?-kérdeztem,és közelebb sétáltam hozzá.
-Nem,nem semmi.-mondta,de nem volt időm faggatni,mert csengettek.
Gibson átugrott Brad vállára,és hozzá dörgölődzött hátha jobb kedve lesz,és igen halványan elmosolyodott,én pedig az ajtó irányába indultam.Rutinosan lenyomtam a kilincset,és kinyitottam az ajtót.
-Szia kincsem.-köszönt apu majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia apu.-viszonoztam a kedvességét,és én is körbe pusziltam.
A kezemmel intettem,hogy jöjjön be,és már is bevezettem a nappaliba.Leültünk a kanapéra majd Brad is csatlakozott hozzánk.
Jól elbeszélgettük az időt,meséltem apának Gibsonról és szinte mindent elmondtam neki,de azt viszont észre vettem hogy egy kicsit feszült a hangulat apa és a bátyám között.
-Na jó elmondanátok nekem,hogy miért nem szóltok egymáshoz?-rákérdeztem mert már nagyon érdekelt.
-Tudod..-sóhajtott apa-amikor el rabolták Bradet azt hittem soha többet nem látom majd,de mégis....most ő vigyáz rád,és itt van melletted ahogy egy jó testvér teszi.-mondta,és közben bátyámra majd rám nézett.-Tudjátok,hogy mindig itt leszek nektek.-mondta,és tudtam,hogy hihetünk neki.-Brad,kis fiam sajnálom,hogy veled nem törődtem annyit mint a húgoddal,de most már itt vagyok,és itt leszek nektek.Brad nagyon sajnálom..-mondta apu,és lehajtotta a fejét.
Mintha olvastunk volna egy,ás gondolatában,bátyámmal szinte egyszerre álltunk fel,és öleltük meg apát.Igen,pontosan ez hiányzott nekem.

*****

Miután el köszöntünk apától,rá fél órára megjött Hel,és a szobámban folytattuk a készülődést.Le zuhanyoztam,hajat mostam és az összes többi alap dolgot elvégeztem.Mikor kiléptem a fürdőből láttam hogy Helena a 2 ruha közül próbál egyet kiválasztani.Rám nézett egy olyan "Segíts,szerinted melyiket vegyem fel?" nézéssel amin nevetnem kellett.

-Oké én kiválasztom neked te pedig keress nekem valamit mert én sem tudom mit vegyek fel.-mosolyogva bólintott,és a szekrényemhez ugrál majd elmélyülten nézegetni kezdte a ruháimat.Én is oda fordultam az ő ruháihoz majd gondolkodni kezdtem.Végül e mellett döntöttem: 

-Kéész vagyok!-jelentettem ki büszkén mire barátnőm mellé ugrott,és a ruháját nézegette.
-Köszönöm mondta végül,és egy nagy cuppanóst nyomott az arcomra.
-A tiéd pedig ez lenne.-mondta majd elém tette a ruhát.

Mintha össze beszéltünk volna,de mégsem.Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.Felkaptuk a ruháinkat,majd egy kicsit ki sminkeltük magukat,és meg csináltuk egymás haját.Az utolsó simításokat végeztük mikor csengetek.Lementünk a lépcsőn,és mikor leértünk bátyám pont akkor nyitott ajtót.
-Woooww...-ez volt a reakciójuk.
-Nektek is Helló ha már köszönésnél tartunk.-mondtam nevetve.
-Egyszerűen gyönyörű vagy.-nézett Helre Niall.-öhmm..vagytok.-javította ki magát de már túl késő volt.
-Niallnek igaza van gyönyörűek vagytok.-mondta Zayn ki hangsúlyozva a "vagytok" szót.
-Egyet értek.-helyeselt Louis is bólogatva.
-Héj,ő az én barátnőm!-kiáltott Liam ami meg mosolyogtatott.
-Ó igen? A barátnőd vagyok?-kérdeztem próbáltam komoly lenni,de mosolyognom kellett.
-Jaj,bocsánat. Nina Grand lennél a barátnőm?-kérdezte,és elém állt.
-Háát..-mondtam a fejemet lehajtva,és a többiekre néztem mosolyogva,de úgy,hogy Liam ne lássa.Fel vettem a komoly arcomat,és Liamre néztem,de elnevettem magam a kétségbeesett arcán.Egyből meg csókoltam,és válaszoltam.
-Igen..-súgtam a szájába.
-Jaj le ne nyeljétek már egymást.-nevetett barátnőm.
-Csak féltékeny vagy.-nevettem én is vele.
-Én? Soha..-ezen már mindenki nevetett.
Körbe néztem,de nem láttam azokat az ismerős fürtöket.Kérdőn néztem Liamre aki látszólag értette mire célzok.
-A kocsiban vár.-mondta,és már indultunk is ki.
Még elköszöntem Bradtől,és már mentünk is.Persze engem kell előre engedni,hogy biztosan leesek a lépcsőn.Az a baj ezzel a házzal hogy túl magasan van a küszöb amit mindig elfelejtek,és ennek köszönhetően el is estem,de valami ouha felfogta az esést.
-Bocsánat,és nem akartam.-mentegetőztem egyből,de amint megláttam ki az elvesztem a zöld szempárban.-Harry..
-Semmi baj,gyönyörű vagy.-mondta,és átölelte a derekam.
Elvesztem benne,de hirtelen fel eszméltem.Itt fekszek a földön alattam Harry,és a derekam ölel,és nekem barátom van.
-Öhmm..segítene valaki?-reménykedtem,hogy minél előbb segítenek.
Erős kezeket éreztem magamon,Liam.
-Köszönöm.-mondtam,és azonnal megfogtam a kezét,és hozzá bújtam.Ő mosolygva egy puszit adott a homlokomra,és már a kocsiban is voltunk.Két kocsival mentünk.Az elsőben. Harry mellette Emma,hátul Louis és Zayn. A miénkben Niall vezetett mellette Helena,hátul pedig Liam és én.

***********

Már nem tudom hányadik italnál tartottunk,de mindenkinek jó kedve volt.Liam,Niall,Helena és én a kis bokszunkba ültünk.A többiek táncoltak,Zayn és Louis 2 lánnyal beszélgetett. Harry és Emma táncoltak,mármint ha azt táncnak lehetett nevezni.Szerintem ha nem állítja le őket az egyik őr ott helyben khm.. dolgok történnek.Hirtelen támadt egy ötletem,megfogtam Hel karját,és kihúztam a bokszból.Az asztal előtti kis helyen meg álltam,és elkezdtem táncolni,és barátnőm is követte a példám.Éreztük a zene ritmusát,néha egymáshoz dörgölőztünk,de nehogy félre értsétek,csak viccből.A fiúkra néztem akik látszólag élvezték,hirtelen valaki megragadott,és beljebb húzott.Kellet egy kis idő mire rájöttem,hogy csak Hel az. a Táncparkett közepén táncoltunk,mikor egyszer csak azt veszem,észre,hogy Helenát egy fiú fogdossa.Barátnőm ellenzi ezt,de a srác mit sem törődik ezzel. Tudtam,hogy egyedük nem tudnám el hajtani ezét,Niallt kerestem a szememmel,mikor meglttam ,épp felénk közeledett.Gyorsan elé siettem.

-Niall segíts Helenára rászállt egy srác,és...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert a szőkeség ott hagyott.Megfordultam,és láttam ahogy épp a barátnőmet öleli magához.Megnyugodtam,hogy most már nincs semmi gond,mikor hátulról átöleltek.Egy lassú szám következett ezért megfordultam,abban a hitben,hogy majd Liam lesz előttem,de nem ő volt.

-Harry..-próbáltam hátrálni,de túl erős volt.

-Kérlek csak ezt az egy táncot.-kérlelt,és lazított a szorításán.Bólintottam majd kezem a tarkóján össze kulcsoltam,ő a derekamat fogtam,és úgy billegtünk a zenére.

-Miért gondolod azt hogy nem kerestelek?-kérdezte.

-Mert már egyből találtál mást akire lecseréltél.Nem is érdekelt mi van velem,-vallottam be.Igazából nem tudom miért,lehet igaz az a mondás miszerint a részeg ember igazat mond.

-Ez nem igaz,tudod....csak te jártál a fejemben.-mondta egyenesen a szemembe.

Erre nem tudtam mit mondani csak meredten a szemébe néztem.

-Igaz,nem ismertelek csak 2 napja,de már akkor szerelmes voltam beléd.-mondta,és akkor valaki meg kocogtatta vállam.Megfordultam,és Liam volt az.

-Táncolnál velem?-kérdezte,én pedig bólintottam.

Sziasztok!
Köszönöm a sok kommentet,és nem nem fogom abbahagyni a blogot.És bocsi ha van benne helyes írási hiba csak már nagyon ki akartam tenni,és nem néztem át.Remélem tetszik majd,és hagytok majd nyomot magatok után. És még valami! Hogy ha valaki nem érti mi ez az álomfényfejtős dolog ezt egy könyvből szedtem amit most olvastam ha érdekel olvassátok el ti is. Amanda Quick Az Átok,Az Égő Lámpa,és az Éjféli Kristály.

Remélem tetszik majd a rész,és az új kinézet is jó lett.

Szeretlek titeket néha úgy érzem csak ti értetek meg.Ezért KÖSZÖNÖM nektek!

Nina!♥xoxo

20.fejezet-Beszélgetés....

20.rész

*Helena szemszöge*

-Gyere megmutatom a házat.-ajánlotta fel Niall amit mosolyogva le fogadtam.Az első utunk a konyhába vezetett,nos igen nem lepődtem meg mikor Niall neki állt enni valami csokis kekszet.
-Kérsz valamit?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszi.-mosolyogtam.
-Gyere,megmutatom a kedvenc helyem a házban.-mondta,és meg fogta kezem,majd maga után húzott.
Egy kis szobába húzott Niall.
-Ez egy hang szigetelt szoba.Tudod ha valamelyikünk nem tud aludni vagy csak olyan kedve van,e jön ide,és zenél.A legtöbb időt általában én töltöm itt,de nagyon szeretek itt lenni.Rengeteg emlék van itt.-mesélte,és közben leült egy kanapéra.
Végül is szépen nézett ki,és fel szerelt szoba volt,és persze mint vártam mindenből a legjobb.A szoba fehér volt,és mindenhol hangszerek.Zongora a sarokban,gitárok a falun,de volt egy sarok ahol csak fényképek volt.Közelebb mentem kellemes érzés volt ahogy a talpam hozzá ér a puha fehér szőnyeghez ami az egész szobában volt.Kicsit csikis is volt.Mikor a képekhez értem,jobban szemügyre tudtam venni őket.Az összes képen a srácok voltak.Volt a hol mindannyian valami grimaszt vágtak,és volt olyan is mikor Niall Harry nyakában ült a vízben,és na tudom hogy kikkel "verekedtek".Niall olyan édes volt mindegyik képen. 
Helena Jonshon nem szabadna ilyeneket mondanod!Úgy sem kellenél Niall-nek!
-Nagy szép ez a hely sőt az egész ház.-mondtam,majd vissza sétáltam Niall mellé.
-Ülj le.-mondta ellent mondást nem tűrve,de hiába ellenkeztem volna megfogta a kezem,és maga mellé húzott.
Követlenül mellette ültem,éreztem ahogy melegség árad szét bennem pontosan ott ahol hozzám ér,és ez alatt a jobb oldalamat értem.Lassan emeltem fel a fejem,és egyből a gyönyörű szemeibe néztem.Elmosolyodott,aminek hatására nekem is felfelé gördült a szám.

Éreztem ahogy meg szűnik köztünk a távolság. Niall ajkai egyre jobb n közeledtek az enyéimhez,de ezt a pillanatot egy ajtócsapódás zavarta meg.

Niall fel ugrott a helyéről,és egyen kiment az ajtón.Vettem egy nagy levegőt hogy lenyugtassam magam ez,csak egy véletlen volt..

Miről beszélek majdnem megcsókolt!! Jaj nekem....

Kimentem Niall után az ajtón hogy megnézzem mi volt ez a zaj.Csak annyit láttam hogy Niall int nekem,hogy mennyek utána a lépcsőn,ő pedig Ninát próbálja feltuszkolni a lépcsőn.Körbe néztem és láttam Louis és Zayn értetlen arckifejezését,majd Liam aggódó tekintetét,és végül Harry kétségbeesett arcát.Nem tudtam mi folyik itt,de az biztos,hogy Ninának ez egy cseppet sem jó.

*Nina szemszöge*

Csak ültem az ágyon,és a könnyeim még mindig folytak.

-Mi történt?-ült le a jobb oldalamra Hel,majd szorosan magához húzott,és meg ölelt.

-Harry...Liam...-ennyi volt amit ki tudtam nyögni mert csak ennyi hangom volt.

-El mondtad Liamnek azt amit akartál?-kérdezte,mire egy bólintással válaszoltam.

-Haragszik?-csak meg ráztam a fejem,mert beszélni ugyan is nem voltam képes.

-Akkor mi a baj?-rázta a fejét barátnőm jelezvén,hogy nem érti mi a bajom.

-H-Harry...beszélni akart velem.-vettem egy nagy levegőt hogy le nyugtassam magam.

-Igen ezt tudom.

-Azt mondta,hogy sajnálja,és hogy nem gy tervezte ezt az egészet,és..hogy...szeret.-szipogtam,és szorosabban hozzábújtam Helenához.

-És mi van Liammel?

-Azt mondta,..hogy szeret..-szipogtam össze vissza.

-Mit fogsz most csinálni?-kérdezte Niall aki a bal oldalamon foglalat helye,és a hátamat simogatta.

-Nem tudom...Niall mit tegyek?-kérdeztem reménykedve hátha tud segíteni.

-Tudod Liam mostanában nagyon sokat mesélt rólad,és tegnap is,csak az volt,hogy veled kellett volna maradnia meg,hogy komolyabb bajod is lehetett volna. Harry viszont most nagyon jól el van Emmával.De emlékszem mikor eltűntél képes lett volna a világ végére is elmenni érted nem számított volna neki ez milyen következményekkel jár.-mondat,és ezzel talán segített is.

-Szóval Harry jól el van Emmával.-gondolkodtam hangosan.-Akkor ezek szerint csak a bolondját járatja velem,és most jót röhög rajtam.Remek!-csaptam össze a kezem a levegőben,majd egy nagy levegőt vettem,és letöröltem a sós cseppeket.Meg igazítottam magamon a ruhámat,és meg öleltem Niallt aztán Helenát.

-Tudjátok nagyon aranyosak lennétek együtt.-erre a kijelentésemre mind a ketten elpirultak. Nina rosszallóan nézett rám,Niall pedig halványan elmosolyodott.Kuncogtam egy sort,majd az atót kitárva indultam le Helel és Niallel a nyomomban. Harry a kanapénak támaszkodva állt Liam pedig pár lépésre mellette állt,és nagyon a gondolataiba volt merülve.Amint meghallották a lépteket mind a ketten a lépcső felé kapták a fejüket.Leszaladtam az utolsó pár fogon,és egyenesen Liam felé szaladtam,majd a nyakába ugrottam.Nem érdekelt Harry,csak egy játékot űz velem,én is csak egy áldozat lennék neki,egy újabb trófea amit meg szerzett.De nem adom meg neki ezt az örömöt.

Amilyen szorosan csak tudtam Liamhez bújtam,és öleltem,öleltem,öleltem.Lassan el engedtem ő pedig letett a földre.Fel néztem a gyönyörű barna szemibe ami csillogtak a boldogságtól.Kezemet a tarkóján össze kulcsoltam,mire vette a célzást,és a derekamnál fogva közelebb húzott magához.El mosolyodtam mikor homlokunk össze ért,majd egy csók kíséretében már biztos voltam abban ,hogy helyesen cselekedtem.Vagy talán mégsem...

Helló,na ez a rész is kéész! :D Remélem megfelel az elvárásoknak,és még annyit szeretnék mondani,hogy lehet abba hagyom a blogot. :/ Sajnálom de nem érzem azt hogy nagyon érdekelne bárkit is a blogom....

Még átgondolom....

Nina!♥xoxo

19.fejezet-Szeretlek...♥

19.rész

A múlt csak akkor fáj,ha hagyjuk,hogy kövessen minket.

-Nina?!

-Apu!!-kiáltottam,és apukám nyakába ugrottam.

-Hát te?-kérdezte,de még mindig nem fogta fel a helyzetet.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.-mondtam nevetve,és elengedtük egymást.

-Jól vagy? Hol voltál? Fontos dolgokról kell beszélnünk!-mondta,és befelé tolt minket.

-Hello Matt.-köszönt Hel.

-Jaj,szia észre sem vettelek,bocsánat.-mentegetőzött apu és Helenát is megszorongatta.

Mikor beléptünk a fiúk tágas nappalijába inkább apukám háta mögött bújtam el,féltem a szemükbe nézni,főleg Harry és Liam tekintetés akartam kerülni. 

Barátnőm mellettem állt,tudta,hogy félek szembe nézni velük,de itt volt mellettem,és ezért hálás vagyok neki.Biztató pillantásokat vetett rám,és megszorította kezem.

-Fiúk,nézzétek ki állt az ajtóban.-mondta apa,majd a biztonságot nyújtó pajzsom ellépett,és így rám nézett mindenki.

-Sziasztok...-szinte suttogtam,apura néztem hátha rájön,hogy segítség kéne...

-Ja,és már megint el felejtettem.Fiúk ő itt Helena Jonshon.-nézett a fiúkra apu aztán az említett személyre.Legalább nem engem néznek...

-Szia Niall vagyok Niall Horan.-ugrott fel a szőkeség,és egy nagy öleléssel köszöntötte a barátnőmet.

-Helena vagyok de szólítsz Helnek.-mondta kedvesen.

-Hello Zayn vagyok.-biccentett Zayn a kanapéról.

-Szia Liam vagyok.-mutatkozott be,és ő is egy nagy öleléssel köszöntötte Helt.

-Halihóóó Louis vagyok.-ugrott oda mellé Loui,és ős is megszorongatta. 

-Hi Harry vagyok.-köszön ő is.

Helena csak mosolygott gondolom nem tudta mit kellene mondani,de szerencsére apám segített.

-Szóval Nina beszélnünk kell édesanyádról...-mondta,és a kanapé felé akart tolt,de nem mozdultam.

-Apa tudok mindent a vámpírokat,azt hogy álomfény fejtő vagyok,és anyáról is tudok.Aki elrabolt az a bátyám volt Brad,csak most tudtam meg nem régen.-mondta egyenesen a szemébe,de tekintetem akaratlanul is Liamre majd Harryre vándorolt.Nagy csend ereszkedett a szobára amit apu telefonja zavart meg.Fel vette de azzal a lendülettel le is tette.

-Most mennem kell de erről majd még beszélünk.-mondta,és egy puszit nyomott a fejemre,majd meg ölelt.-Szeretlek kislányom,örülök,hogy jól vagy,és nem esett bajod.-szorosabban ölelt,majd lassan el engedett.

-Én is szeretlek apa.-és egy puszit nyomtam az arcára.

Intett a srácoknak,majd meg ölelte Helenár,még egyszer bocsánatot kért,hogy már kétszer elfelejtette,de utána ment is. Ismét csend lett.Próbáltam össze szedni a gondolataimat,és már szóra nyitottam a szám,de közbe vágtak.

-Nina beszélhetnénk?-nézett rám idegesen Harry. Tekintetemet körbefuttattam a szobán,majd meg álltam Liamnél. Nem nézett rám,és az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.Egy sóhaj kíséretében bólintottam.

-Srácok,Helena tud mindent.-mondtam,de ahogy láttam nem lepte meg őket a dolog,bólintottak.

-Gyere megmutatom a házat.-ajánlotta fel Niall amit barátnőm mosolyogva elfogadott.

Harry a lépcső felé biccentet,majd elindult,követtem a példáját,és mentem utána.Ahogy lépkedtem,úgy éreztem egyre nehezebb súly ereszkedik rám,már remegett a térdem is.Igen,féltem....Féltem mit akar mondani,és féltem,hogy talán bajom lehet belőle.

Lassan beléptem Harry után az ajtón,és lassan becsuktam azt.Ő háttal volt nekem,és az ablak előtt állt.Meg köszörülte a torkát,majd lassan felém fordult.

-Sajnálom ami történt.Én nem így terveztem ezt az egészet...-közeledett felém.-Én...Szeretlek...

Csak egy szó ami kilenc betűből áll,de engem még is sokként ért.Örültem is meg nem is. Harry lassú léptekkel közeledett felém,majd meg fogta a kezem,és a szemembe nézett. Nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet,az emlékek meg rohamoztak.Lehajtottam a fejem,éreztem,hogy szúr a szemem,és hogy egy kósza könnycsepp végig folyik az arcomon.Hirtelen puha ujjakat éreztem az arcomon,amik letörölték a könnycseppet,majd az államnál fogva finoman felemelték a fejem.Nem tudtam a szemébe nézni...Hátrébb léptem néhány lépést,majd kiszaladtam az ajtón.Leszaladtam a lépcsőn,csak az járt a fejemben,hogy minél előbb kijussak innen,és akkor már nem kell visszafognom a könnyeimet.A tervemet az hiúsította meg,hogy valakinek neki mentem,és az a valaki nem akart elengedni.Eddig észre sem vettem,hogy csukva van a szemem,csak akkor amikor lassan fel néztem az illetőre. Liam.

-Nina kérlek hallgass meg.-kérlelt.

-Nem előbb te.-mondtam suttogva mert csak ennyi hangom volt.-Sajnálom előbb neked kellet volna el mondanom,tudod ez most rosszul esett,és lehet,hogy ezzel mindennek vége köztünk,de tudd én sajnálom.-mondta,és mentem volna tovább ha nem állít már megint meg.

-Szeretlek...

Kész végem eddig bírtam.Zokogásban törtem ki,és lassan a földre ültem.Lépteket hallottam,és fel pillantottam Harry állt mellettem.Közelebb akart jönni ahogy Liam is,de én hátrébb csúsztam,ezzel ni ütköztem valakinek.

-Gyere velem.-segített fel a földről Niall,és az emelet felé kísért,majd intett Helenánka,hogy jöjjön ő is.